TITOKDOBOZ 2011. Február
13 years 1 month ago - 13 years 1 month ago #14
by admin
TITOKDOBOZ 2011. Február was created by admin
TITOKDOBOZ 2011. február.
Kedves Kollégák!
Még utoljára foglalkozzunk az elkezdett témánkkal, a fa kiválasztásával.
Nem talált visszhangra ez a téma, ezért úgy gondolom, hogy nagyon sok
részlet nem került így felszínre, megvitatásra, pedig még nagyon sok ismeret van mélyen elrejtve.
Nem erőltetem.
Egy kicsit könnyedebb gondolatokkal azért lezárom a hangszerkészítés ezen nagyon fontos részét.
Most olvastam a GEO magazin februári számát, melyben egy német hegedűkészítőről közölt cikket.
Helmut Bleffertről szól, aki az országa nyugati csücskében él, hatalmas erdők közelében egy eldugott kis faluban. Idézek a cikkből:
Ahol Bleffert a feleségével él, egy öreg lombfákból álló erdő terül el. Bleffert néha itt sétál. Megnézi, megkopogtatja a kérgüket, „és ha megtetszik az egyik fa, akkor megkérdezem tőle: el tudnád képzelni, hogy csellóként folytasd az életed? Némelyik azt válaszolja, hogy nem, semmi esetre sem. Ez így van rendjén. Némelyik fa azonban úgy szól, hogy igen, talán…”
Így is lehet tehát fát választani, és nem is szállnék vitába távoli kollégámmal, mert nem kételkedek abban, hogy ért a fák nyelvén, s a fa megmondja magáról mit akar, minden fizikai paraméter méricskélése és bonyolult képletek, műszerek alkalmazása nélkül. Mindenesetre, ha a magam racionális agyával nem is tudom követni kollégámat, bámulatba ejt az ember – természet ilyen bensőséges kapcsolata, amiből elsősorban az élet tisztelete sugárzik még egy fa felé is.
Néhány képet is mellékelek, hogy lássuk, mennyire mások a lehetőségei…
Ilyen rengeteg erdőt Erdélyben láttam, s óhatatlanul jut eszembe az a szomorú tény, hogy Trianonnal a hangszerfáinkat is elvették tőlünk. Azért is merül fel bennem ez a gondolat, mert nemrég egy szlovákiai egyetem szakdolgozata került a kezembe, amiben a különböző területeken élő fákat hasonlították össze, melyik környezet, flóra ad kedvezőbb hangszerfákat. Mondanom sem kell, ezek a területek is régtől fogva a mi országunkhoz tartoztak.
Természetesen szlovákiai tanult barátaink sem tudták más módszerrel minősíteni a hangszerfát, mint azt a múlt alkalommal bemutattam:
Egy másik esetet szeretnék még megemlíteni, hogy a hangszerfa kiválasztás terén mire képesek hangszerkészítők. Egy kanadai mester beutazta Európa több országát, és Oroszország azon területét, ahol hangszerkészítésre alkalmas fák nőnek. Mindenütt bevásárolt és az így begyűjtött készletet hasonlítgatta össze, természetesen a kanadai fenyők nagy választékát sem kihagyva.
Az ő képeiből is idemásolok párat:
Bizony, elgondolkoztat, hogy ez a fa valamikor 1680 körül kezdett nőni (elég sűrűk az évgyűrűi?).
Szép beszerzések a különböző helyekről.
A végére azért egy szakmai elmélkedést is engedjetek meg.
Amíg még a faanyagunk ék alakú deszka formájában van, könnyen kiszámíthatjuk a térfogatát, és lemérve a súlyát kiszámíthatjuk a fajsúlyát. Ez egy nagyon fontos jellemzője a hangszerfánknak. Felhasználhatjuk ezt az adatot például a lapok faragásánál.
Vegyünk például egy tetőanyagot, aminek a fajsúlyát 0.42 gr/cm3-re mértük és számítottuk. Kiszámoltam a hegedűtetőm területét, ami 546 cm2–re adódott. Ha egy 3 mm-es átlagvastagsággal egy kalkulációt végzek, akkor 0.3 x 546 = 164 cm3
térfogatot kapok, ami a fajsúllyal beszorozva kb. 69 gramm súlyt eredményez. A faragás során ez az érték jó támpont. A vastagsági értékek mellett a súlyméréssel is követhetjük céljaink elérését. Nem utolsó sorban a hát hasonló ellenőrzésével a tetőhöz való faválasztást, hangolást tarthatjuk kézben.
Témát fogunk váltani. A következő téma a szerszámainkhoz használatos acélokról fog szólni. Néhány szempontot áttekintünk az acélválasztással kapcsolatban, de a fő megtárgyalni való faragókéseink, vésőink és citlingeink köszörülése és fenése lesz.
Remélve, hogy aktivitásotok beindul, várom építő javaslataitokat, hozzászólásotokat.
Jó munkát!
Tassy András
Kedves Kollégák!
Még utoljára foglalkozzunk az elkezdett témánkkal, a fa kiválasztásával.
Nem talált visszhangra ez a téma, ezért úgy gondolom, hogy nagyon sok
részlet nem került így felszínre, megvitatásra, pedig még nagyon sok ismeret van mélyen elrejtve.
Nem erőltetem.
Egy kicsit könnyedebb gondolatokkal azért lezárom a hangszerkészítés ezen nagyon fontos részét.
Most olvastam a GEO magazin februári számát, melyben egy német hegedűkészítőről közölt cikket.
Helmut Bleffertről szól, aki az országa nyugati csücskében él, hatalmas erdők közelében egy eldugott kis faluban. Idézek a cikkből:
Ahol Bleffert a feleségével él, egy öreg lombfákból álló erdő terül el. Bleffert néha itt sétál. Megnézi, megkopogtatja a kérgüket, „és ha megtetszik az egyik fa, akkor megkérdezem tőle: el tudnád képzelni, hogy csellóként folytasd az életed? Némelyik azt válaszolja, hogy nem, semmi esetre sem. Ez így van rendjén. Némelyik fa azonban úgy szól, hogy igen, talán…”
Így is lehet tehát fát választani, és nem is szállnék vitába távoli kollégámmal, mert nem kételkedek abban, hogy ért a fák nyelvén, s a fa megmondja magáról mit akar, minden fizikai paraméter méricskélése és bonyolult képletek, műszerek alkalmazása nélkül. Mindenesetre, ha a magam racionális agyával nem is tudom követni kollégámat, bámulatba ejt az ember – természet ilyen bensőséges kapcsolata, amiből elsősorban az élet tisztelete sugárzik még egy fa felé is.
Néhány képet is mellékelek, hogy lássuk, mennyire mások a lehetőségei…
Ilyen rengeteg erdőt Erdélyben láttam, s óhatatlanul jut eszembe az a szomorú tény, hogy Trianonnal a hangszerfáinkat is elvették tőlünk. Azért is merül fel bennem ez a gondolat, mert nemrég egy szlovákiai egyetem szakdolgozata került a kezembe, amiben a különböző területeken élő fákat hasonlították össze, melyik környezet, flóra ad kedvezőbb hangszerfákat. Mondanom sem kell, ezek a területek is régtől fogva a mi országunkhoz tartoztak.
Természetesen szlovákiai tanult barátaink sem tudták más módszerrel minősíteni a hangszerfát, mint azt a múlt alkalommal bemutattam:
Egy másik esetet szeretnék még megemlíteni, hogy a hangszerfa kiválasztás terén mire képesek hangszerkészítők. Egy kanadai mester beutazta Európa több országát, és Oroszország azon területét, ahol hangszerkészítésre alkalmas fák nőnek. Mindenütt bevásárolt és az így begyűjtött készletet hasonlítgatta össze, természetesen a kanadai fenyők nagy választékát sem kihagyva.
Az ő képeiből is idemásolok párat:
Bizony, elgondolkoztat, hogy ez a fa valamikor 1680 körül kezdett nőni (elég sűrűk az évgyűrűi?).
Szép beszerzések a különböző helyekről.
A végére azért egy szakmai elmélkedést is engedjetek meg.
Amíg még a faanyagunk ék alakú deszka formájában van, könnyen kiszámíthatjuk a térfogatát, és lemérve a súlyát kiszámíthatjuk a fajsúlyát. Ez egy nagyon fontos jellemzője a hangszerfánknak. Felhasználhatjuk ezt az adatot például a lapok faragásánál.
Vegyünk például egy tetőanyagot, aminek a fajsúlyát 0.42 gr/cm3-re mértük és számítottuk. Kiszámoltam a hegedűtetőm területét, ami 546 cm2–re adódott. Ha egy 3 mm-es átlagvastagsággal egy kalkulációt végzek, akkor 0.3 x 546 = 164 cm3
térfogatot kapok, ami a fajsúllyal beszorozva kb. 69 gramm súlyt eredményez. A faragás során ez az érték jó támpont. A vastagsági értékek mellett a súlyméréssel is követhetjük céljaink elérését. Nem utolsó sorban a hát hasonló ellenőrzésével a tetőhöz való faválasztást, hangolást tarthatjuk kézben.
Témát fogunk váltani. A következő téma a szerszámainkhoz használatos acélokról fog szólni. Néhány szempontot áttekintünk az acélválasztással kapcsolatban, de a fő megtárgyalni való faragókéseink, vésőink és citlingeink köszörülése és fenése lesz.
Remélve, hogy aktivitásotok beindul, várom építő javaslataitokat, hozzászólásotokat.
Jó munkát!
Tassy András
Please Belépés to join the conversation.
Time to create page: 0.259 seconds
