Barabás Gábor <Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.>

10:13 (13 órája)
 
címzett: maria.tassy
 
 
 
 
 

Kedves Tassy Mária,

Január végén tartott konferenciájukról késve értesültem. A magyar hangszerészet múltjának elhanyagolt állapota, az örökség gondozatlansága elszomorító, egyúttal a jelenben uralkodó tudatállapot miatt nem látok reményt a mulasztás pótlására. Abban az országban, ahol a hangszerészet és az előadóművész egyaránt lenézően viszonyul a bécsi mechanikához, ott miféle hagyományok ápolását kívánjuk felkarolni.

Schiff András a 2015-ös Schubert lemezét egy 19. sz. eleji Brodmann fortepianón játszotta fel, mert a hangszer sokkal alkalmasabb a romantika érzékeny bemutatására mint az univerzális amerikai.  

A régi zongora újrafelfedezője és a historikus zenélés elkötelezett híve, Malcolm Bilson, történetesen erősen kapcsolódik Magyarországhoz, mégsem érzékelni ebből többet, mint azt a néhány kurzust és előadást a Régi Zenei Napokon, egyébként a magyar hangszerészet köszöni szépen elvan enélkül az áramlat nélkül. Egyetlen megszólaltatható historikus hangszerünk sincs az országban és felújításra váró romos állapotú sem igazán. Szóval Beregszászy emlegetése még kevés az élő hagyományhoz, ahhoz játszható állapotú hangszerekre van szükség, és az elavult megbecsülésének az oktatás területén!

Egy linket mellékelek, hogy a pozsonyiak hogyan csinálják:

http://www.pozsonyikifli.sk/hu/Friss-kifli/Pozsony-a-zene-varosa/A-zongora-aranykora-Pozsonyban.html

És számtalan további hivatkozás a világhálón, ahogy Ausztria viszonyul a bécsi mechanikához.

üdvözlettel: Barabás Gábor