Kedves Kollégák!


Amint előre jeleztem a cremonai utunk beszámolójában, szeretném megosztani veletek egy érdekes élményemet és beszélgetésemet is, ami engem nagyon elgondolkoztatott.
Ha megnéztétek a cremonai kiállításról készült képeket, akkor láthattátok, hogy a standunk közepén álló kis asztalon, egy laptopon, extrán színes, váltakozó hegedűképek voltak láthatók.

{slideboom}[slideboom id=431088&w=425&h=370]{/slideboom}


Mellékelem azt a kisfilmet, ami perget a kiállítás ideje alatt, hogy lássátok miről is akarok beszélni.
Ezt a számítógépes bemutató programot figyelemfelkeltés céljára és a tudományos jártasságunk prezentációjának szántam.
Nem mondom, hogy sokan megnézték, de voltak érdeklődők.
Feleségem vette észre, hogy nem messze tőlünk az én filmem egy részletével teljesen hasonló animáció megy, mégpedig a YAMAHA cég standjánál, egy másfél méteres monitoron, amit nem lehetett nem észrevenni, nem úgy, mint az én kis ketyerémet.
Érdeklődve mentünk oda, s egyhamar átláttam, hogy a Yamaha a legmodernebb technikákat bevetve, valamint sok éves komoly kutatások eredményeként egy teljesen újfajta hegedűgyártással jelent meg a piacon. Ez a megdöbbentő felismerés késztetett a kiállítás után egy továbbgondolásra, hogy ez a folyamat hova vezet, és milyen következményekkel jár majd a hegedűpiacra és nem utolsósorban az egyéni hegedűkészítők sorsára, legyen az akár egy cremonai nagymester.
A továbbiakban, kicsit tudományoskodni kényszerülök, hagy felvázolhassam ennek az új módszernek a lényegét.
Több mint tíz éve készítettem a szakdolgozatomat, amiben egy Végeselemes analízisnek nevezett technikát,- amit a járműtervezés során kezdtünk munkahelyemen használni, mint egészen új számítógépes lehetőséget,- alkalmaztam egy hegedűtest, illetve hegedű-lapok modelljére, kimutatva vele annak statikai feszültségi állapotait, illetve rezgési formációit.
Ez az egész módszer, technika annyira távol áll a hegedűkészítés több száz éves hagyományától, hogy egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy anno senki pozitív érdeklődését nem keltettem fel vele, amit kaptam az inkább kritika volt, hogy minek ez, felesleges elméletieskedés, és gyakorlati haszna egyáltalán nincs.
Nem igazán tudtam érvényt szerezni elképzeléseimnek. Ugyan kísérletezgettem továbbra ezzel a módszerrel, a tapasztaltak hasznosításával, de egyrészt alig készítettem hegedűt sokáig a körülményeim miatt, másrészt nem is tudtam végigvinni a gyakorlatban a teljes folyamatot, ugyanis ehhez egymagam kevés vagyok, hiszen ehhez sokmilliós megmunkáló gépek, számítógépes programok és speciális szakemberek kellenek.
A megdöbbenő felismerésem tehát a kiállításon az volt, hogy a Yamaha nagyrészt megcsinálta ezt!
Nem véletlenül. Hiszen a sportmotor gyártása miatt, neki a csúcstechnika mind a számítógépes szoftverek terén, mind a számítógéppel vezérelt megmunkáló gépek terén, rendelkezésére áll.
A végeselemes analízis számos olyan folyamat szimulálására képes, ami semmilyen más módszerrel nem leírható, legyen az autók ütközése, fröccsöntés üregkitöltési és lehűlési folyamata, de a motor égésterében lezajló állapotok is. Tehát egy mai csúcstechnikát képviselő termék előállítása lehetetlen ennek alkalmazása nélkül.
Csak egy olyan ember kellett ott is, akit a hegedűkészítés is érdekelt, valamint a csúcstechnika alkalmazhatóságát is átlátta. Ehhez megnyerte a cége anyagi támogatását, aki felismerte benne az óriási üzleti lehetőséget, és már el is indulhatott a megállíthatatlan folyamat, aminek eredményeként ma már egy nagyszámú hegedűválasztékkal jelent meg a Yamaha, ahol a külalakot és a hangzást is garantálják a minőségi kategória szerint, nem alacsony, de elérhető áron. A Yamaha gitárgyártásáról sem lehet megfeledkezni, ahol szintén a magas színvonal a jellemző, magas gépesítettség mellett.
Mi is a lényege, és az újszerűség mindebben? Az, hogy minden egyes felhasznált fadarabot külön, külön megmérve, meghatározzák a szilárdsági paramétereit, s arra az adott fára egy program kiszámítja az optimális méreteket, ahol is a legjobb hangzást fogja produkálni, s egy gép eszerint tizedmilliméter pontossággal kimunkálja, ha kell Guarneri modellként, ha kell Stradivariként, lágy hanggal, vagy élesebbel, ahogy a kedves vevő parancsolja. A csúcsmodelljeik már öregített kivitelűek koptatásokkal és sérülésekkel tarkítva.
Mielőtt valamelyiketek apellálna, hogy az emberi fület, érzéket stb, nem helyettesítheti egy gép, meg kell mondani, hogy a Yamaha képviselője, aki egyébként nagyon felkészült volt elméletileg, s tervező úrnak szólították, tehát valószínű aktív résztvevője is a projektnek, elismerte, hogy még nem fejezték be a fejlesztést, még vannak nyitott kérdések, és még alkalmaznak kézi beavatkozást a végső megmunkálásnál.
Szinte értetlenül csodálkozott az én prezentációmon, hogy egy Magyarországról jött, egyéni hegedűkészítő is tud ezekről a programokról, és alkalmazza is a végeselemes analizis a hegedűkészítés folyamatában, és látható módon felhasználja az ezekből nyert tapasztalatait. Elismerte, hogy az egész test rezgésével ők még nem foglalkoztak, ami nálam már futott, nagy érdeklődést mutatott ez iránt és faggatott az optimális pontokról, jegyzetelte képleteimet és a képernyőmön látható frekvenciákat.
Nem jósolok sok időt és ki fogják finomítani a módszerüket. Ezen kívül, a faanyag beható akusztikai tanulmányozásával is foglalkoznak.
Mit jelent ez, és milyen jövőt vetít előre? Hát azt, ami már egyébként nagyon látszik. Az egyre jobb minőségű nagyüzemi tömegtermékek szinte teljesen kiszorítják a kézimunkával készült, egyéni termékeket. A hagyományos hegedűkészítés meglehetősen sokáig kitartott a manuális technológia keretei között, éppen a nehezen definiálható paraméterei miatt. De azt kell látni, hogy napjai meg vannak számolva.
Ma már szinte csak az öregített, kópia hegedűk kizárólagossága látszott a kiállításon. Ez is mutatja, hogy már szinte megszűnt az egyéni, a karizmatikus, az egyedi alkotó a hegedűkészítésben. A régi mesterművek másolóivá váltunk, mert a kitekeredett ízlésű zenészek ezt igénylik. A kitekeredés oka pedig a pénz, az ár, mint elsődleges érték elfogadása. ( Lásd: Bogár László cikke a szakralitás eltűnéséről. http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/penzfegyverkezes.html )
Jóval kevesebb számú egyéni hegedűkészítő tud csak tevékenykedni a jövőben, azok, akik személyes tehetségük révén, vagy egyéb okok miatt, ki tudnak vívni a zenészeknél egy olyan bizalmat, tekintélyt, ami hegedűjének megvásárlására ösztönzi a vásárlót. Mint napjainkban Stefan-Peter Greiner, akinek hegedűjére évekig várnak a megrendelők,

vagy Martin Sleske, http://www.schleske.de/, akik szintén tudományos háttérsegítséggel rendelkeznek, vagy az egyre csökkenő számú cremonai mesterek a hagyományból táplálkozó tudásukkal.
Tulajdonképpen szomorú lettem a tapasztalat továbbgondolása után. Azt látva, hogy az a kutatás, amit tíz évvel ezelőtt elkezdtem, kizárólag tudásszomjból, a „hegedű titkainak” megfejtése miatt, a kapitalista erők birtokába jutva hatékony termelő eszközzé válik mind a mennyiségben, mind a minőségben. Csak az egyéni teremtés csodáját, az alkotást, a lényeget veszejtik el.
Einstein azt mondta, nem tudja, hogy a harmadik világháborút mivel fogják vívni, de a negyediket biztos, hogy kőbaltákkal. Ezt is továbbgondolom: És akkor lesz egy ember, aki elkezd egy fát farigcsálni és kopogtatni…
Mindezt el kellett mondanom, Karinthy Frigyes mondatát kölcsönözve: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Tassy András