Héjja János

Már gyerekkorában vonós hangszerek vették körül, így természetes volt számára a zenetanulás. Vonós hangszereken tanult szülővárosának zeneiskolájában, de fő hangszere mindig is a cselló volt. Ennek a hangszernek a hangját nevezi János a „zenei anyanyelvének” , így amikor a zenészi pálya helyett a hangszerészetet válaszotta, magától értetődő volt, hogy elsősorban csellókra specializálódik. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában lett vonós hangszerész. 1994-ben állt először idős mestere – Daróczi Péter,- gyalupadja mellé, majd a következő években Rácz Barnabás műhelyében készítette a nagybőgőket. 1999-ben alapította meg saját műhelyét, ahol a csellók javítása mellett új mester csellók készítése lett a fő alkotói területe. A hangszerkészítők sok-százéves tradícióit követve gyakran megfordult külföldi (európai és amerikai) mesterek műhelyeiben, szakmai tapasztalatát gyarapítani. Mestercsellói a 2000-es évektől bekerültek Magyarország legismertebb zenekaraiba, majd európai és tengerentúli csellisták is összekötötték életüket egy-egy Héjja-Csellóval. Héjja János műhelyében régi hangszerek kópiái készülnek, amelyek alapjául szolgáló antik csellók megfordultak műhelyében, és azok hangulata, kisugárzása, hang-kvalitása megragadta a mestercselló-készítő figyelmét. 2021-ben elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját. Pályázatának fő témája szintén egy kópia-cselló elkészítése volt : az 1800-as évek közepén alkotó, „Magyar Stradivari”-nak nevezett Nemessányi Sámuel csellóinak felkutatása után egy Nemessányi kópia elkészítése és bemutatása a művészvilágnak. János csellói megtalálhatók legtöbb hazai hangszer-kiállításon, illetve rendszeresen mutatja be újonnan készült csellóit külföldi fesztiválokon, mint CelloBiennale Amsterdam, Oude Musik Festival Utrecht, Early Music Festival London, Resonanzen Festival in Wiener Konzerthaus, Kronberg Academy, Salzburg Mozarteum, Scola Cantorum Basiliensis Basel, Sevilla, Paris, etc.