A Hangszerészképző Szakközépiskola és a Magyar Hangszerész Szövetség Egyesület zongorás szakosztálya szervezésében látogatást tettünk a nagy múltú Wiener Neustadt-i Bösendorfer zongoragyárban Húsvét hetében, április 15-én.
A fogadtatás kedves, nyílt volt. Lehetett fényképezni, mindent megnézhettünk, s ami nekem feltűnt, a dolgozók mosolygósak, derűsek voltak, és szívesen szóba elegyedtek velünk, mint idegen bámészkodókkal, az éppen végzett munkafázisukról.
Családias hangulat érződött tehát, s ez kissé feledtette velem a „gyár jelleget”, a „termelést”, a mindig is emberpróbáló, embert kihasználó munkastílust. Óhatatlanul eszembe jut, és összehasonlításra késztet, a múlt évi kirándulásunk Markneukircheni rézfúvós gyárban, ahol elszeparált bokszokban, kék egyenruhában, a munkájukból fel sem tekintő, gépiesített embereket láttam. Megvalósult Falanszter. Ott már az új francia tulajdonú, új tőkés szemlélet megjelenése nyilvánvaló volt. Ugyan a Bösendorfer-t is megvette a YAMAHA, de a gyár arculatát még nem változtatta meg. Mint később említésre kerül, azért a keleti szél hozott némi „újítást”.
A gyár tehát egy klasszikus manufaktúra képét mutatta. A mai modern, túlszabályozott „termelés” itt még nem jelent meg. Egyetlen komoly NC vezérelt marógép volt, ami a zongora tető profilosan letört, íves alakját marta körbe.
Kilenc alapmodellt készítenek, de megrendelésre egészen extra modellek is születnek, a barokk
stílusú, cizelláltan míves zongorák, vagy Liszt Ferenc zongoráját idéző modell. Ezen régmúltat idéző
formák mellett megjelentek a mai modern „design”-t megtestesítő „Audi” vagy a „Porsche” modellek. Hidegen fénylő, fémes berakások, szögletes geometriával. Meg kell hagyni, szépek, de a hangszer szellemesített tárgy, ami díszített, természetes anyagokat kíván. Mutatja azt, hogy nem csak én gondolom ezt így, hiszen Európától-Amerikáig, a tengeren túlra is rendelik az intarzia berakásos, vagy éppen XVI. Lajos zongoráját idéző modelleket.
A kis darabszám, és a megrendelésekhez alkalmazkodás miatt az egyes modellek készítése nem különültek el, a becsöppent látogató számára áttekinthetetlen keveredésben készültek.
A szürkevasból öntött „páncéltőkék” modellenként változnak. Ezeket külső gyártótól kapják.
(A vasöntöde egy más világ, nagyon távol áll a hangszerépítéstől.) Viszont itt a gyárban „öregítik” az öntvényeket 2 éves tárolással, s csiszolják, ami bizony kemény kézi fémmunka. A festés után viszont már lehet gyönyörködni az öntvények csodás formáin.
A zongora test fa-munkája már „otthonos” illatokat és hangulatot adott.
Ennyi pillanatszorítót egyben még életemben nem láttam. Ez is mutatja, hogy egyedi, kézi munkával készül a zongora java része.
Egyetlen embert láttam húrt készíteni, és gép sem volt több. Felhúrozás után a zongoratest megkapja sajátos szépségét.
A klaviatúrák viszont már távol-keletről érkeznek, itt csak összeszerelést, beállítást végeznek.
Bizony a zongora gyönyörűen tükröződő felületeiért keményen meg kell dolgozni. Amin viszont elcsodálkoztam, hogy több helyen elszívó és maszk nélkül, műhelyt betöltő porfelhőbe csiszolták a műgyanta festéket a dolgozók. Úgy látszik az EU árgus szemű ellenőrei, akik nálunk a tyúkketrec méretével szinte tönkrevágták a baromfitenyésztést, a dolgozó ember egészségét veszélyeztető körülményekre is gyengén-látók, tőlünk nyugatabbra.
Az elkészült zongorák gyönyörűek voltak, csak csodálni tudtuk őket. Számítógépes technikával ellenőrzik minden egyes hangszert, s eltárolják a hangzási spektrumát, mindennemű későbbi reklamáció esetére.
Bécs húsvéti hangulattal és borús esővel várt minket. A Musikhaus-ban tett látogatással zárult a kirándulásunk. Az 5 emeletnyi kiállító ház néhány percre van az Albertinától. A zeneművészeti-informatikai interaktív, kreativitást igénylő, ámulatba ejtő eszközöket, a bemutatott installációkat a fiatalok, sőt a legfiatalabbak is teljes biztonsággal kezelték. Lehetett zenét komponálni, zenekart vezényelni, embrióként a csöndet és a hangokat hallgatni, virtuális zenét szerezni a színek variálásával és sok más különleges hangi élményt kipróbálni.
Szép élményekkel, sok szakmai tapasztalattal tértünk haza.
Tassy András
2014.április 30.